Ma zavartalan volt a napsütés. Szél sem fújt, vagy csak alig, a tenger is nyugodt volt. Nem tudom hány fok volt, de csak a tenger közvetlen közelében (vagy inkább benne) lehetett kibírni. Nem is tettünk mást, kifeküdtünk a pálmák alá, és néztük a két Havanna lakótelep méretű hajót, ami megközelítette a partot. Eddig ugyanis ilyen még nem történt itt. Kiderült, hogy megjöttek a kedves német turisták, akik a mellettünk lévő hosszú partra jöttek kicsit napozni. Persze előttünk-mögöttünk-körülöttünk mászkáltak át a szomszédos partra, amitől kicsit már elszoktunk a csendes partszakaszon. Volt olyan is, aki a hotel előtt telepedett le a hotel nyugágyaira, aminek a hotel személyzete módfelett megörült, és már vitték is nekik az étlapot :))) El is határoztuk Andival, hogy innét ugyan el nem mozdulunk, mert még a mi nyugágyainkat is elfoglalja valami jóember, úgyhogy egész nap a parton voltunk, még az ebédünket is odahozattuk! Andi szép barna lett, én meg szép vörös. 

Már a reggeli sem volt mindennapi... komoly reggelizőtársunk volt. A Thai Királyi Hadiflotta egyik magas rangú tisztje jelent meg két fegyveres katonai rendész társaságában, meg még néhány díszegyenruhás flotilla-tag, akik odahordták neki a gyümölcslevet, meg megtörölték a szája szélét kávé után, mittudomén... Már egy ideje figyeltük a szürke csatahajóikat itt Samui partjainál, hát most megmutatták magukat. Mindenhová villogó MP kísérettel mennek és ahol megjelennek, ott körbeugrálják őket. Most is itt lehetnek a hotelben, mivel a parkolóban ott van a haditengerészet katonai rendész kocsija... (és nem mellesleg most libbent be két nővé operált prosti is a liftbe... na jó, csak vicc volt) Szóval nem akárkivel reggelizünk ám itt!

Ma végre lehullt a lepel a titokzatos emberünkről is, aki a parton lakik viskóban és mit említettem, magyar. Ma ugyanis elbeszélgettem Vele is, és itt máris szeretném helyrehozni a tévedésemet, nem csöves, és nem itt lakik. Budapesti. Nagyon jófej figura, kedves, egyszerű emberke, egy egész hónapra jött ide. Elbeszélése szerint nem lehet egy dúsgazdag ember, de rengeteget melózik, apránként rakta félre a pénzt a repjegyre (amit jó előre lefoglalt és így rém olcsón megkapott) és most, hogy összegyűlt rá a pénz, hát ideutazott. A parton találkozott egy buddhista szerzetessel (aki a viskóban lakik), és odaköltözött hozzá erre az időre, a szerzetes pedig ezt nem bánta... (és néha ő is lopja a netet az okostelefonjával a hotelünkből, mint ahogyan én tettem Luxiban:)))

Sajnos ma már meg kellett vennünk a buszjegyet Bangkokba, holnap ugyanis utazunk vissza délután... :(  19:30-kor indul a busz (11:30 magyar idő szerint) és kb. 12 óra az utazás. Szóval a paradicsomból vissza a posványba. A gépünk Bangkokból elvileg szombat reggel 7-8 körül indul vissza LUX-ba (ó, én optimista!), tehát lesz még egy szűk napunk Bangkokban, kicsit majd még sóppingolunk! :))

Hát jóemberek... lehet, hogy ez az utolsó bejegyzés, amit innét, Samuiról írunk. Nem egy szívmelengető érzés, de legalább az itt történtekre való visszaemlékezés az lesz.

Köszönjük szépen a figyelmet, és hogy velünk tartottatok. Bangkokból még igyekszünk valami életjelet adni itt a blogon, bár az ottani hotelben az internet nem éppen zavartalan (hol van, hol nincs), szóval ezt ígérni nem tudom. Ami biztos, reménykedünk benne, hogy még egyszer az életben láthatjuk ezt a kis földi édenkertet, Samuit.

Legyetek rosszak, otthon találkozunk! :)