Sétálgatunk Andival az üzletsoron valamelyik nap. Kikerültünk egy "kissé" viseltes pólóban, koszos baseballsapkában csoszogó emberkét, mire az megszólal:

- Éljenek a magyarok!

Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy hátha összefutunk itt is egy adag magyarral (hiszen Mi mindenhol ott vagyunk!). De a következőre nem számítottunk!

Sétálunk a parton, a szép, hosszú partunkon, hát emberünknek ott van egy kicsi, összetákolt viskója a fák között. Két kutya meg vigyáz a biztonságra. Na, az egyik nekünk is rontott vicsorogva, de csak jelezni kívánta számunkra, hogy "ez itt az Én gazdim területe", ugyanis amikor közelebb ért, megálltam, felé fordultam és rászóltam: - Héé!
Na, erre meg is állt mindjárt, nem akart balhézni, csak vakkantott még néhányat, aztán visszament a gazdihoz, aki meg jókedvűen integetett nekünk és köszönt. Bár én ma elúsztam arrafelé, de nem akartam zaklatni az embert, úgy tűnik, a remete életmódot választotta, nem akarom megzavarni benne.

Érdekes... bár... Lehet, hogy ő csinálja jól? Hmmm...
-
-
-
-
-
See you later!